kávé
2010. júl 28. 21:30
Amikor az SDG Pápán tartott nyári táborából igyekeztünk haza, az volt az érzésem, mintha tegnap száguldoztunk volna a tábor felé. Ugyanaz az út, ugyanazok a templomok, ugyanazok a házak, ugyanaz a társaság az autóban, mégis más volt az utazás, mert tele voltunk élményekkel. A tábor adta hangulat, jókedv és fáradtság nagyon is frissen élt bennünk. Beszélgettünk, hogy mi minden is történ velünk azon az egy héten, július 5. és 11. között. Arra jutottunk, hogy jó volt és érdemes volt elmenni. Sok-sok élmény, sok új arc, új barátságok, sok új ismeret, mindezekkel meggazdagodva jöhettünk el. Áhítatok, előadások, beszélgetések, jó hangulatú éneklések, fürdőzés, sportolás. Királyság címen gondolkodtunk együtt Jézus királyságáról, aki egyszerre jelenik meg szegényen, szamárháton ülve, és dicsőséges királyként, fehér lovon; akit kétezer év alatt sokan sokféleképpen ábrázoltak és képzeltek el, s akit az egész Föld uraként várunk vissza, de úgy, mint akinek uralma már életünkben megvalósulhat. Az előadók között volt Steinbach József püspök úr, Veszelka Tamás egyetemi lelkész, Grigely Csaba, pápai tanár, Nagy István, az SDG elnöke, Kálmán Attila tatai igazgató. A délutánok szabadabbak voltak: különböző műhelyeken (kézműves, népi, bibliodráma) lehetett részt venni, a foglalkozások után pedig a sporté, strandolásé és a szabadprogramé volt a főszerep. Az esti áhítatokon Füstös Gábor, adorjánházai lelkész szolgált közöttünk. Az utolsó alkalommal az ötezer ember megvendégelésének történetébe ágyazva, a lánykollégium udvarán részesedtünk a szent jegyekben. Este filmklub, a kántorképzősök felemelő koncertje és a Befogadó keretien belüli játék tarkította a programot. Vasárnap a pápai gyülekezet közösségében került sor, az SDG régi szokásai szerint, a tagavatóra. Öt új tagja lett a szervezetnek, akik arra kötelezték magukat, hogy egyházunkat missziói lélekkel szolgálják, Isten felségjogát életünk minden területén elismerve.
Tömören, csupán csak ízelítőt kínálhatunk a táborból, de ha megtetszett, akkor legközelebb gyere te is!
„Új szívet adj Uram énnekem...” – hangzott Balla Péter jól ismert éneke közöttünk, remélve, hogy a tábor minden résztvevőjének életében valósággá lett Jézus uralma. Mindezekért Soli Deo Gloria, vagyis Egyedül Istené a dicsőség.
Kókai Géza
