szamarcsi
2005. aug 8. 08:06
Idén nyáron immáron második alkalommal rendezték meg a Csillagpont- Országos Református Ifjúsági Találkozót, aminek a helyszíne idén Debrecen melletti Vekeri-tó, időpontja pedig az SDG hét utáni hét, július 19-23. volt.
A programok elég színesek voltak, bár a szervezés minősége miatt sok fennakadás támadt. De erről inkább később. Az első este természetesen nyitó istentisztelettel kezdődött, melyen Jenei Zoltán debreceni, Széchenyi kerti lelkész prédikált. Ezután következtek a protokoll események, jól megszokott köszöntések, és hogy mindenki mennyire örül mindenkinek.
A következő napokon 7:00-tól reggeli tornán vehettek részt azon mazochisták, akik fel bírtak olyan korán ébredni. 7:30-tól különböző reggeli áhítatok voltak: hagyományos~, ének-zenés~, könyörgés, gondolatébresztő~, presbiteri bizonyságtétel, graduálos, zsoltáros~ és KIE áhítat. 8:00-tól reggeli, majd 9:00-tól mindennap egy főelőadás következett. Ezek az előadások az "Én veled vagyok" mondatról szóltak. Szerdán Berkesi Gábor (Bp.-Pozsonyi út) lelkész: ÉN veled vagyok - az individuális társadalom és Isten, csütörtökön Hézser Gábor (Debrecen) pasztorálpszichológus: Én VELED vagyok - Közösség Istennel, közösség egymással, és pénteken Kókai Csaba (Debrecen-Nagyerdő) egyetemi lelkész Én veled VAGYOK - A velem lévő Isten, a helyem a világban címmel tartott előadást. 10:45-től csoportbeszélgetések zajlottak. 12:00-tól ebéd, majd a 'méginkább mindenki azt csinál amit akar' programpont következett. A délutánok tele voltak koncertekkel, ismert emberekkel való beszélgetésekkel. Jelen volt például Szabó Magda írónő, Szekeres Pál, paralimpiai vívóbajnok. Mi rendszerint a lehetőségek piacán ültünk a sátorban és próbáltunk beszédbe elegyedni arra járó fiatalokkal. Ez néha sikerült, néha nem, de a lehetőségek piaci összkép számomra pozitív.
Péntek délután megtörtént az SDG által szervezett pályaorientációs kerekasztal beszélgetés. A résztvevők dr. Szűcs Ferenc, dr. Dankházi Zoltán és az Oktatási Minisztériumból volt egy személy (akinek a neve sajnos nem jut eszembe), a moderátor pedig Molnár Sándor (ismertebb nevén: Surda) volt. Körülbelül 20-25 személy volt jelen, és elég sok kérdésre választ kaphattak a fiatalok, főleg a Bologna képzésről.
19:00-tól esti áhítatok voltak.
Délután és este rengeteg koncert volt, pl.: Canify Singers, Berkesi Alex, After Crying, Nemadomfel. Minden este volt táncház, s a programok éjfélig, s néha még utána is elhúzódtak.
Az egészet szombaton egy úrvacsorás istentisztelet zárta, melyet az m1 élőben közvetített.
Egy rövid bekezdés erejéig a negatívumokról is szólnék: az ún. Csillagpont band, akik az énekléseket segítették, hm... elég érdekesek voltak. Az énekfüzetben kb. 80-90 ének volt, s ebből, ha 10-t énekeltünk, sokat mondok. Ráadásul a hangszerelés olyan rémes volt, hogy néha a falat kapartam volna, ha lett volna fal. A szervezésre kitérve, első este például a Misztrál együttest a koncert közepén lezavarták a színpadról, mert a következő Damaszkusz rockoperát időben kellett kezdeni, s mindezt bocsánatkérés nélkül. Egész héten megmaradt ez a "jó" szokásuk, hogy mindennel csúsztak. Másik dolog, hogy az étkezésekkor mindent műanyagtányérba kaptunk, melyet a maradékkal együtt egy szemeteszsákba kellett kidobni, s minden étkezéskor felmerült bennem a környezetvédelem kérdése.
Ami talán legpozitívabb dolog volt, az a Miatyánk Imakert. A neve is utal rá, hogy az Úri imáról volt szó benne. Mondatokra volt bontva ez az ima, s ezeket a mondatokat mutatták be még jobban a sátrakban, elég interaktív módon. Nagyon jól megcsinálták.
További információkat a találkozó oldalán találhattok. Itt vannak fényképek, beszámolók is.
Beszámolómat megpróbáltam minél tárgyilagosabban és érzelemmentesen megírni, mert ezalatt a fesztivál alatt pont azt nem éreztem, amit a szervezők annyira hangsúlyozni akartak, méghozzá azt, hogy ez a találkozások, ismerkedések hete. Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, s mások számára ez egy tökéletes hely volt az Istennel való találkozásra, de én nagyon hiányoltam a csendességet, hiszen reggel héttől éjfélig, vagy még tovább is programok voltak.
Végezetül szeretném megköszönni mindenki ötletét, segítségét, aki hozzájárult a jelenlétünkhöz a lehetőségek piacán. Szeretném kiemelni a teljesség igénye nélkül Fehér Esztert és Kis Gyöngyit, akik a batikolt SDG lepedőkkel sokat bajlódtak, Csécsy Lacit, aki a plakátokat nagyon szépre megcsinálta, Kohán Petit, aki többek között a szállító ember volt.
