kávé
2011. szep 22. 23:19
Szeptember elseje, háromnegyed nyolc, Nagykőrös. Hatalmas, ódon, félhomályos, hűvös református templom. Tanévkezdés, csendesnap. Nem könnyű ilyenkor bármi olyat mondani, ami a nyárról testben még épp csak – de lélekben korántsem!! – megérkezett diáksereg figyelmét felkeltheti.
„Rejts most el a szárnyad alá…”, „Szabadításod öröme járjon át erővel..” – hangzott az ének, a gitár, a basszusgitár. Az első pont, ahol fölkaphatták az épp csak megérkezett diákok a fejüket – mi ez? Talán ez a nap mégis nekünk fog szólni? Nem az orgona szól… Nem az ősrégi énekeket énekeljük… És akik szólnak hozzánk, fiatalok, majdnem olyanok, mint mi magunk… Lehet, hogy erre érdemes lesz odafigyelni?
Ebben a hangulatban indult a tanévkezdő csendesnapunk, s azt gondolom, aki a diákok közül elszánta magát arra, hogy próbáljon ne csak testben, hanem lélekben is jelen lenni, sok értékes gondolatot vihetett magával a nap végére. A téma a kezdés, a kezdetek volt – egy új tanév kezdetén. A feldolgozásban pedig a kezdetek különféle oldalait, szempontjait gondoltuk végig közösen.
Kezdet – ahogyan minden elkezdődött, a teremtés, és a mi saját, személyes életünk kezdete. Honnan jössz, hová tart az életed? Valaki ismert már a születésed előtt. Valaki akarta és eltervezte a létezésed. S miközben a szép és elgondolkodtató képeket nézegettük, az alatta levő halk gitárpengetés mindannyiunkat megállított kicsit, hogy a kezdet kezdetéről, és saját létünk kezdetéről gondolkozzunk. S arról, Aki egykor mindent elkezdett.
A kezdet újdonságot, újat hoz. De vajon minden újdonság feltétlenül jó is? A diákokkal együtt nagyokat nevettünk a TV-s reklámokat parodizáló rövid jeleneten, mely az utánozhatatlan XPress Tasteless 2000 terméket akarta ránk sózni, hogy egyszer s mindenkorra friss legyen a leheletünk. Nem feltétlenül jó valami, csak azért, mert új, és az is igaz, hogy minden újból régi lesz egyszer, ha kiállja egyáltalán az idő próbáját. Rohanó világunkban fontos, hogy tudjuk értékelni azokat a dolgokat is, amelyekből a régi, az időtálló az igazán értékes, amelyekre fontos vigyáznunk, és őriznünk – mint például az emberi kapcsolataink.
A kezdet nem csak újdonságot hoz, hanem azt is tudjuk, tapasztaljuk mindannyian, hogy minden kezdet nehéz. Bekapcsoljam-e a számítógépet, vagy pedig elkezdjek tanulni a másnapi dolgozatra? Sokszor ezek a kezdetek valóban komoly önfegyelmet kívánnak. Melyik hangra hallgassak a fejemben? Engedjek-e a könnyebb megoldás kísértésének, vagy kezdjek bele abba, ami lehet, hogy fárasztó, de mégis, igazi gyümölcsöt hoz?
Sokszor az tart vissza bennünket, hogy azt gondoljuk, a kicsi kezdet nem sokat ér. Pedig olyan ez, mint a mustármag, kicsiből hatalmassá tud nőni. Assisi Szent Ferenc nem kis lépést tett meg, amikor a vagyonától megszabadulva Isten szolgálatára adta az életét. Nekünk talán nem kell ennyire radikális lépéseket tennünk az új kezdethez, de Isten bennünket is arra hív, hogy Vele kezdjünk valami újat. S ez a kezdet, bár lehet, hogy kis lépésekből áll, és az elején nem tűnik nagynak, sőt, nem is látványos, mégis, az egész életünkre kihatással lehet. Mert benne van a növekedés lehetősége, mint a mustármagban, a növekedést pedig maga Isten adja. „Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében!” (2Péter 3:18) – szólított meg mindannyiunkat Isten Igéje a csendesnap végén.
Az éneklés, a hangszerek, az SDG-s fiatalok közvetlensége, a személyes hang, a sok vidámság, a pörgős jelenetek, az elgondolkoztató mondatok – ezek mind együtt alkották és tették emlékezetessé a diákok és tanárok számára egyaránt ezt a napot. Mert az evangéliumot nem csak szószékről, nem csak fekete ruhában, nem csak régies szavakkal lehet hirdetni, hiszen annak mindig új, mindig megszólító, mindig felfrissítő és magával ragadó ereje van. Minden korban, minden ember- idősek és fiatalok - számára egyaránt. Az evangéliumnak ezt a frissességét hozta el közénk a csendesnapon köztünk szolgáló SDG-s csapat. Köszönjük nekik! És természetesen: Soli Deo Gloria!
Kiss Georgina Orsolya
