Azon az úton címmel zajlott le adventi csendeshétvégénk Miskolcon november 29. és december 1. között, amelyen Jónás próféta történetével foglalkoztunk áhítatokkal, kiscsoportos beszélgetésekkel, interaktív állomásokkal és változatos délutáni programokkal. A találkozóra több mint ötvenen érkeztek az ország több (és nem csak) református középiskolájából. Egyik résztvevőnk, Ványi Virág foglalta össze, mi a mélysége, a tartalma, az otthonossága az SDG rendezvényeinek.
Amikor azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy írjak az adventi csendeshétvégéről, őszintén szólva először kicsit megijedtem. Vajon mit tudnék írni? Hogy mit csináltam ott? Hogyan éreztem magam? Miről szóltak az előadások? De végül úgy gondoltam, hogy félreteszem a kétségeimet, és hagyom, hogy jöjjenek belőlem a gondolatok. Kint aprón szemerkélve hullott a hó, főztem magamnak egy forró teát, bekucorodtam a kedvenc kanapémba és elkezdtem írni.
Pár éve ismerkedtem meg az SDG-vel. Először picit félve, de izgatottan mentem el életem első SDG-s alkalmára. Még egy napja se voltam ott, de máris éreztem, hogy ez a közösség az életem részévé fog válni. Minden egyes találkozót már jóval korábban, hónapokkal előtte izgatottan vártam, és csak arra tudtam gondolni, mikor ülhetek fel végre arra a vonatra, amely éppen Miskolcra, Nagykőrösre vagy Balatonszárszóra fog velem robogni.
Most először az osztálytársam, Jolán is velem tartott. Sajnos kicsit megkésve, csak szombat reggel tudtunk a többiekhez csatlakozni. Korán hajnalban elindultunk, és nagyon izgatottak voltunk, már az út végéhez közeledtünk, amikor Jolán megkérdezte tőlem, miért is imádom ennyire az SDG-t. Már számtalanszor, mindig óriási mosollyal az arcomon meséltem neki róluk, és eszembe jutott, hogy milyen boldog és hálás vagyok értük, de még sose tettem fel magamnak ezt a kérdést. Néhány másodperc töprengés után azt válaszoltam, hogy az SDG olyan hely, ahol szeretettel fogadnak, függetlenül attól, hogy ki vagy, honnan jöttél vagy épp milyen problémákkal küzdesz.
Itt mindenki elfogadással, nyitottsággal és szeretettel fordul feléd. Mindig bízhatsz bennük, ha látják, hogy rosszul vagy, egyből jönnek, és segítenek akár egy öleléssel, akár egy jó beszélgetéssel, attól függően, hogy éppen mire van szükséged. Egy-egy ilyen találkozón megélheted Isten közelségét: a témákból mindig van olyan rész, amely nagyon meg tud érinteni. Ezenkívül fantasztikus emberekkel ismerkedhetsz meg, és rengeteg új barátságot köthetsz. Az esti BeFogadó Kávéházban lehetőséged nyílik nagy társasozásra, a téged foglalkoztató kérdések, gondolatok eszmecseréjére, meghitt beszélgetésekre és természetesen sok nevetésre, egy nagy bögre forró kakaó társaságában.
Az idei adventi csendeshétvége is fantasztikus volt. Sokszor csak rohanunk a hétköznapok kavalkádjában, azt se tudjuk, hol áll már a fejünk, úgy ellepnek a feladatok. Viszont erre a két napra minden eltűnik, hirtelen megállsz, a terheid lekerülnek a válladról, és észreveszed, hogy Isten életed összes pillanatában ott van és ott volt veled, a mélységeidben és a boldogságodban is egyaránt. Sosem hagy el, és mindig vigyáz rád, még ha sokszor nem is ezt érzed.
Kitekintettem az ablakon, és már szürkült, pedig úgy éreztem, még csak pár perce ültem le írni. Hasonló volt ez az érzés ahhoz, mint amit a csendeshétvégén éreztem: az is csak pár órának tűnt, olyan hamar elszállt.
A csendeshétvége a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg!
