"De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"
/Máté 24: 23-33/
Így szól: Jöjj!
a semmibe, a bizonytalanba, nem tudva azt, hogy mindaz amit maga mögött hagy az ember azzal mi lesz, vagy hogy mi vár rá. nem tudva sokszor sok mindent, hogy egy- egy munka miért van, vagy nincs, hogy a vizsgák miért sikerülhetnek, vagy nem.
vagy érezve azt, hogy ahogy élünk az istenkísértés.
és mégis, ez az életünk, olyan mint a vízen járás, vagy mint a kötéltáncos.
menni a semmibe, bízva a kegyelembe.
