Különleges legációban volt részem idén Húsvétkor. Nagyszombaton egész éjjel virrasztottunk. Végigjártuk Krisztus szenvedésének útját, persze csak gondolatban, de annak is nagy haszna volt. Zsoltárok (énekelve, olvasva) Jeremiás siralmai recitálva, antifónák, motetták, evangélium és olvasmányok jeles keresztyén tanítóktól a 4-20. századig. Elég sokat készültünk rá. Minden szépen pontosan ki volt gondolva. Minden mozdulatnak, gyertyának meg volt a szerepe. Furcsa volt, mert ennek ellenére nem jöttek túl sokan. Pedig teljesen azt vártam volna. Mintha mindez hiába lett volna. Többen voltunk, akik ebben "szerepeltünk", mint akik "hallgatták". De rá kellett jönnöm ez így teljesen helytelen megítélés! Itt nincsenek "szereplők", meg "hallgatók". Vannak akik aktívabban szerepet vállalnak, s vannak akik kevésbé, de mindannyian a gyülekezet tagjai vagyunk, akik nem bemutatnak valami darabot, mint a színházban, hanem virrasztunk. Együtt várjuk a hajnalt. Ama Hajnalcsillagot, ki nem ismer alkonyt. Ki az alvilágból visszatérvén derűs fényben felragyogott az emberi nemnek, és él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
Vigilia
