Tegnap Pápán volt az országos reformációi istentisztelet. N-nel egy különös utat jártunk be. Korán reggel buszra szálltunk, majd a Bakony csodás színei között sétáltunk egészen Bakonybélig. Éppen elcsíptük a mise kezdetét. Nem volt egészen véletlen, hogy a reformációra emlékezést katolikus testvéreinknél kezdjük. Így teljes a kép. Bakonybél egyébként is különleges hely. A templom nem túl szép, barokk stílusú és már egy felújítás is ráférne. Gyülekezet és szerzetesek együtt ünnepelnek vasárnaponként. Három testvér lakik jelenleg a monostorban és egy novícius. Pontosabban "a" novícius, aki ma Magyarországon az egyetlen bencés novícius, s aki nem mellesleg kedves református "barát", tanár, teológiai hallgató: János testvér.
Némileg persze idegennek éreztem magam a liturgia, az énekek, az illatok és a látvány miatt, de mégsem ez volt a meghatározó. Az igehirdetés akár református szószékről is hangozhatott volna, meglepve figyeltem térdeplés közben mint adják körbe maguk között nem csak az ostyát, de a bort is, s aztán a híveknek is. Jó volt látni, ahogyan megosztják egymás között a feladatokat, a liturgia egyes elemeit, s felemelt kézzel is tudnak imádkozni. A legmeglepőbb mégis az volt, amikor a könyörgések között az előírtaktól eltérően említést tett Ábel atya arról, hogy ma a reformációra emlékezve, könyörögjünk az egyház egységéért.
Ha őszinte vagyok, el kell mondjam, hogy a délutáni reformációi istentisztelet szintén csalódás volt, de nem olyan kellemes, mint a délelőtti. Az énekkarban voltunk fenn a karzaton, ami már eleve magával vonta azt, hogy nem tudunk mindenestül a lent folyó liturgiára figyelni - ami egyébként rendhagyóan szépen és gazdagon felépített volt -, mert a következő énekre kell koncentrálni. Ennek ellenére, úgy éreztem, a zenei része nem sikerült igazán szépre. Sajnos az evangélikus püspök úr prédikációja is csak vitára és kritizálásra indította azokat, akikkel utána beszélgettem.
Mindebből nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Csak egy-egy villanás a tagnapi benyomásokból. Reformáció ma... sokat beszélnek, beszélünk róla. Megújulás, visszatérés. Mindenkinek van hova, van kihez.
