Pünkösd

Idén nem voltam pünkösdi legációban, de annál több igehirdetést hallgattam. Kedves református egyházunk nehezen tud mit kezdeni ezzel az ünneppel. Karácsony és Húsvét könnyebben megfogható, a hozzá kapcsolódó népszokások is jobban élnek. Pünkösd már nem Jézushoz kapcsolódik, bár ugye ő (is) küldi, hanem a Szentlélekhez, akiről oly keveset beszélünk. A Szentháromság harmadik, kissé háttérbe szorult személye. Nem csoda ez, hiszen a Szentlélek Jézusra mutat (1Kor 12,3; Jn 14,26). Mégis hiányérzet lehet bennünk a Szentlelket illetően. S azt gondolom nem véletlen, hogy karizmatikus testvéreink számára annyira fontossá lett a Szentlélek, a Szentszellem munkája, jelenléte, a vele való betöltekezés. Történelmi-társadalmi törvényszerűség, hogy ami egy korszakban, egy gondolkozásban hiányzik, az a következőben fokozottan jelenik meg. Ha a történelmi egyházak nem beszélnek a Jelenések könyvéről, akkor majd jönnek a Jehova tanúi és a világ végének tanítására alapozzák tevékenységüket. Ha nem beszélünk a Szentlélekről, és nem élünk általa, akkor jönnek a Szentszellem hirdetői és extázisba esnek. A szárnyra kapó új irányzatok tükröt mutatnak nekünk, úgy mint a reformáció a katolikus egyháznak. Érdemes lenne megfontolnunk, hogy mennyiben van igazuk. Talán jelen egyházunknak sem árt egy "ellenreformáció" - gondolva itt a katolikus egyházat megújító döntésekre, s nem feltétlenül a kemény megtorló háborúskodásra.
Azt is igen sajnálatosnak tartom, hogy Pünkösdöt az egyház születésnapjának neveztük ki, nem pedig a Lélek ünnepének.
Hogy mit kéne tenni? ... nos ezt magam sem tudom igazán. Könnyen kritizál az ember, de nehéz valami jót, esetleg újat létrehozni. A közös(s)ég magazin e havi számában olvasható több cikk, gondolat is ezzel kapcsolatban: "Hangos-e a Szentlélek?" http://www.parokia.hu/kozosseg/.
Elég sarkos a kérdés. Isten azt kéri, hogy még a nevét se vegyük fel, hiába, és ne próbáljuk kiábrázolni, mert nem lehet sémákba, képekbe, kockákba zárni az Istent. Nem megfogható, nem kiismerhető. Így azt gondolom, nem lehet azt sem fekete fehéren kimondani, hogy a Szentlélek hangos, avagy csendes "munkavégzése" közben.
A magam részéről megfontolandónak tartom a kérdést. Azt gondolom, hogy a csendesen-fekete-fehér, és a hangos-extázisos lélekélmény között is van út, s ezt kéne keresnünk.
Azt a kérdést tenném fel inkább, hogy mit jelent az, hogy az "Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben" (1Kor 4, 20). Miben, hogyan nyilvánul meg az Isten ereje, a Lélek munkája?