Megnyitott a Kontrasztkiállítás. Tegnap a lónyay-s diákok voltak az első látogatók. Újdonság, hogy itt Budapesten a kiállítás megtekintését egy kiscsoportos beszélgetés követi. Ennek a vezetésében vettem részt tegnap. Jó élmény volt. Érezhető volt, hogy megragadta a diákokat a kiállítás. Persze mindenkit másképp. Volt, aki inkább megvidámodott tőle, s volt aki sírva jött ki. Az egyik tizenharmadikos osztályban arról is beszélgettünk, hogy mennyire találkoznak az élet árnyoldalával a mindennapokban. Azt mondták, hogy gyakorlatilag nem mutatott újat számukra a kiállítás, de koncentráltabban kapták a hatásokat, s így azért mégiscsak hatott rájuk.
Szintén ez a csapat jelentette ki kollektívan, hogy nem igazán tudnak egyet érteni a házasság előtti szexuális élet "tiltásával". Ez így nem jelenik meg egy az egyben a kiállításon, de tény, hogy a tisztaságot, a házasságig való várást állítja eléjük követendő példának. Nem hoztak annyira érveket, ellenérveket, inkább azt éreztem rajtuk, hogy egyszerűen más a tapasztalatuk, nem tartják fontosnak a házasságot, talán nem is látják a jelentőségét, vagy egyenesen félnek tőle, s azért sem akarnak várni. Minek? S abból is elegük van, hogy az egyházi iskolában hat-hét éve - érzésük szerint -, folyamatosan ezzel bombázzák őket. Mit lehet tenni?
Bennem az merült fel egészen radikálisan, hogy vajon érdemes-e ezt a "konzervatív-jólbevált" házasságos témát erőltetnünk. Van-e létjogosultsága a mai világban? Nem gondolom egyébként, hogy a mai világ annyira más lenne, mint a régi. Akkor talán erősebb volt a társadalom kontrollja, korábban is házasodtak az emberek, de a probléma jelen volt. Felmerült gondolataimat meg is osztottam a kontrasztos munkatársakkal és a lakótársaimmal is. Egy-két kételkedő megjegyzést és kérdést leszámítva gyakorlatilag egyöntetűen amellett érveltek, hogy védenünk kell ezt az álláspontot. Világ ide vagy oda, Isten igéje arról beszél, hogy ketten egy testé lesznek, és akkor az úgy van, s maradjon is úgy.
Nem a házasság és a szexualitás témáját feszegeti Köntös László a reposzton, de számomra nagyon érdekes, amit Európáról meg Magyarországról ír, meg arról, hogy amit mi gondolunk az már nem úgy van. Talán ebben a házasságos témában is van valami hasonló elcsúszás. Egészen más tapasztalat áll a fiatalok nagy százaléka mögött, mint amit várnánk, vagy amire aztán ezeket a dolgokat is fel lehetne építeni. S nem hiszem, hogy ők ettől rosszabbak, azt még kevésbé, hogy bűnösebbek. Harminc percben ezek a kérdések csak előjönnek, s talán kialakul egy jó légkör, amiben szívesen beszélnek...
minek a kontrasztja?
