hétvége

Az elmúlt napokban sok minden történt. Ismét átrendeződött a szobám, meg az "iroda", ami egy és ugyanaz. Talán most már megtalálják a helyüket a dolgok. A szobarendezéssel együtt az iratok rendezésébe is belefogtam. Vettem iratgyűjtő mappákat és átnyálaztam a nálam lévő leveleket, iratokat. Csoportosítás, lefűzés. Még holnap elmegyek a Thábitába, hogy elhozzam a maradékot, és minden egy helyen legyen.
Pénteken és hétfőn is jártam a Benkő István Református Gimnáziumban. Talán sokaknak ismeretlenül hangzik a neve, de ne aggódjon senki, mert a környéken lakók sem ismerik, és ráadásul elég nehezen lehet a bejáratot megtalálni, mert nem a Nyár utcán van, amelyikről papíron nyílik az iskola épülete. Ez pénteken eléggé idegesített, mert már negyed órás késésben voltam, mire telefonos segítséggel megtaláltam. Megnyugtató volt az igazgatónő szava: senki sem szokott idetalálni elsőre. Az iskola különlegessége, hogy nyíltan vállalja missziói feladatát, vagyis nem csak konfirmált és református lelkész ajánlásával érkező gyerekeket vesznek fel. Akár muzulmánokat is. No persze felhívva a figyelmüket arra, hogy itt bizony református hittanra fog járni a gyermek, mert hogy nincs más alternatíva. Nagyon szimpatikus számomra ez a hozzáállás. Igyekeznek egy jó benyomást, élményt hagyni a diákokban a református egyházról, református iskoláról szigorúan, de mégis szeretettel nevelve őket.
Hétfőn Gödöllőre is visszatértem egy áhítat erejéig. Kicsit rövid volt, nehéz volt ráhangolódni, énekelni is, mondani is néhány szót az imádságról, de úgy éreztem sikerült lekötnöm a diákok figyelmét.
Szombaton Sófár dicsőítő napon voltunk a lakótársaimmal, vasárnap pedig a Talipont közösségben. Azon túl, hogy ezek személyesen is érdekes és jó élmények, azt hiszem, hogy a munkám, a kapcsolatépítés szempontjából is hasznosak.
Végül egy nem túl szép kép a modern fogyasztó fiatalokról. Miután vasárnap lekéstük az általában 10-kor kezdődő istentiszteleteket, elhatároztuk, hogy a délutáni igei alkalom előtt elmegyünk vásárolni. Egy idő után azonban rájöttünk, hogy október 23-án ez egy hamvába holt ötlet. És akkor fogalmazódott meg bennünk: szabadságharcoló elődeinkre való emlékezésünk korlátoz bennünket vásárlási szabadságunkban.