A címben említett fogalmak sokszor összekapcsolódnak ebben az ok-okozati viszonyban: a kábítószer hatása alatt az ember a mennyországban érzi magát. Nem ebben az összefüggésben, de ez a két szó összekapcsolódott bennem is az elmúlt héten, amikor egyházunk egyik drogterápiás otthonában voltam. Harminc drogos srác között a mennyország elő ízét éreztem meg. Nem örülök, hogy oda jutottak, ahova, de jó helyen vannak abban az otthonban. Többen közülük is kimondták, hogy úgy érzik Isten jelen van köztük és nem csak a terápiás foglalkozások segítenek a gyógyulásukban, hanem Isten maga. Úgy kezdődött, hogy bementem, s a legtöbben odajöttek, üdvözöltek kézfogással és öleléssel. Már ez szokatlan, de jóleső volt. S ez nem csak formaság. Valóban odafigyelnek egymásra, és örülnek egymásnak. Vezetőjük szerint a terápia a szereteten alapul, aminek hiánya általában ott lapul a szerek használata mögött. S nem véletlen, hogy közösségben gyógyulnak. Tükröt tartanak egymásnak a terápiás időszakban, hogy mind inkább bátorítsák egymást az előbbre jutásban. A három legfontosabb dolog: őszinteség, nyitottság, szándék.
"az én Istenem által kőfalon is átugrom" (Zsolt 18,30)
A lehetetlen is sikerülhet... talán pont úgy, ha lehetetlenként állunk neki.
Drog, mennyország
