Kedden megvalósult az a bizonyos NEKED délután, amit említettem a múltkor. Igazán jó élmény volt ott lenni hétfő és kedden délelőtt a Baár-Madasban. Már máskor is tervezgettünk ilyen "jelen létet" az iskolákban. Persze ehhez kellett az, hogy jelenlegi és volt diákok időt áldozzanak rá , de azt hiszem megérte. Sikerült egy kicsit feldobnunk az iskola hangulatát. Többen megálltak, meglepődtek, beálltak játszani, vagy csak nézték egy idei, hogy mi folyik itt. Aztán délutánra is voltak érdeklődök. Harminc-negyven fiatal és két tanár jött le a díszterembe. Persze sok volt közöttük a „kertes” és a „szőlős” de jöttek újak is. Témánk az útvonaltervezés volt: honnan indulunk (kik vagyunk?), hova mennénk (mik a céljaink?), és hogyan jutunk oda. Természetesen mindezekről Isten igéjének fényében gondolkodtunk. A három blokkot játékokkal, klipekkel, énekléssel tettük izgalmasabbá. Azt hiszem alapvetőn jó módszerrel próbálkozunk, de még egy kicsit igazítani kell, hogy hatásosabb, célratörőbb legyen egy ilyen – nem is tudom mi – performansz.
Ami a készülés közben megfogalmazódott bennem nem csak a NEKED délutánnal kapcsolatban, hanem úgy az egész ifjúsági munkával, az SDG-vel kapcsolatban:
CÉLT KELL adni a fiataloknak és AKTIVIZÁLNI kell őket. Azt hiszem ezekre kéne törekednünk, lehetne ez irányelvünk. Ez most látszott a NEKED délutánban is: játszattuk a diákokat, bevontuk őket. Ezt kéne nagyban is, hogy mozduljanak, bekapcsolódjanak az Isten országának építésébe. Ez pedig nem távlati cél, hanem nagyon ki közeli és olykor igen kézzel fogható. Ahhoz pedig, hogy mozduljanak, célok kellek és feladatok. Cél, amiért érdemes, és feladat, amely konkrétan megvalósítható.
