Megdöbbentő, hogy mennyire le tudja dönteni az embert egy veszélytelennek tűnő kis betegség is. Jézust kérdezték a tanítványi egyszer, egy vakon született ember meggyógyítása kapcsán, hogy "ki vétkezett: ez vagy a szülei". Azt gondolták, hogy a bűn következménye a betegség, hogy Isten büntetése. Jézus megpróbálta kimozdítani őket ebből a gondolkodásból: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (Jn 9) Ha nem is a bűnben, de a mai ember is sokszor az okát keresi a betegségnek: hol és mikor fáztam meg; mit ettem, amit nem kellett volna; biztos azért, mert...és lehet sorolni. Én is egyből ezzel kezdtem. Nem értettem, hogy miért sztrájkol a szervezetem. Talán túlhajszoltam. Amíg az ember benne van a bajban, addig nehezen lép ki ebből a kérdéskörből. Viszont később megvilágosodhat. Mire (nem miért) volt ez? Isten mit tesz nyilvánvalóvá általa? Mit tanít? Engem például a nemet mondásra. Rá vagyok kényszerítve. Ha meg akarok gyógyulni, akkor pihenni kell, és akkor le kell mondani minden másról. És eközben rá kell jönnöm arra is, hogy nincs a kezemben az események, dolgok irányítása. Felértékelődik a bizalom szerepe Istenben és embertársaimban. Nem tudok például ott lenni a zsoltár - és népdaléneklő versenyen. Kiesik az irányításomból, már amennyire emberileg tudjuk a dolgokat irányítani. Viszont bízom a társaimban, akikre így több feladat hárul, hogy meg tudják csinálni. És egyébként is, Isten kezében vannak az események, akár ott vagyok, akár nem.
Hozzászólások
Boobaa
2010. már 1. 08:41
Jobbulást!
Márai így ír: „...az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. (...) Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban.”
Épp csak azt nem mondja ki, hogy egyedül Isten tehet többé Jézus Krisztus által, mint egy kupac föld (vagy egyéb).