Balatonszárszón

A múlthéten volt már - hogy szalad az idő, mikor sok a dolog - hogy Balatonszárszón jártam a szenior SDG-sek között. Szeretek közéjük menni. Lehet, hogy már kicsit nehéz velük, sokat beszélnek, sok odafigyelést igényelnek, de mindig elcsodálkozom mennyi erő, lelkesedés, odaszántság és bölcsesség van bennük. Volt ott egy néni, aki csak úgy betévedt. Katolikus, a maga módján hívő, nem SDG-s, sose volt hozzá semmi köze, de a terem mellett, lakott és hallotta az öregek beszélgetését, éneklését. Megkérdezte, hogy csatlakozhat-e.Természetesen - mondtuk. Kiderült, hogy ott dolgozik a telepen. Végig figyelmesen hallgatott, miközben az SDG múltjáról és jelenéről, a fiatalok problémáiról, korunk kihívásiról beszélgettünk. A végén félrehívott és két emlékezetes gondolatot mondott:
Tudja Viktor, csinálni kell! Nem elég, hogy itt beszélnek róla, s százszor is átrágják ugyanazt. Mondta mindezt úgy, hogy csak egyszer hallott minket. Kicsit bántott is, hiszen nem tudhatja, mit csinálunk, vagy mit nem, de nagy igazságot mondott ki.
Aztán azt mondta még, hogy a búvópataknak is van forrása. A nagy szürke könyvben olvasható ez az újraindult SDG-ről, hogy búvópatakként indult csak el. Biztató, hogy a forrás ugyan ott van, mint ahol az idők során mindig is volt, s ahonnan a régi nagy SDG-sek is merítettek. A lehetőség nekünk is áll, s a búvópatak előtörhet a forrás eredeti tiszta vizével.